Sokszor kérdezik meg tőlem, hogy mi a sikereimnek a titka, és többféle platformon szoktam erről beszélni. Voltam már rádióinterjúban, podcastben, ott a blogom, illetve a social médiában is folyamatosan beszélek arról, és osztom meg a tapasztalataimat, felismeréseimet, a gondolataimat, a mentalitásomat, a hozzáállásomat.
Viszont a két ünnep között láttam egy nagyon jó kis Youtube videót, ahol valaki összefoglalta, hogy konkrétan 2023-ban milyen nagy mérföldkövei, felismerései voltak abban az évben, ami őt előre vitte, és arra gondoltam, hogy mi lenne, hogyha én is csinálnék most egy ilyen hosszú formátumú videót, amiben ezt elmondom, ugyanis a tavalyi év az ilyen szempontból nagyon gazdag volt, nagyon sok minden történt velem, és tényleg voltak nagyon nagy felismeréseim, úgy érzem, hogy nagy előre lepéseket tudtam tenni az utam során, és ezek hozzásegítettek olyan eredmények eléréséhez, amik számomra is mondjuk egy évvel ezelőtt szinte ilyen hihetetlen, tényleg álom kategóriának tűntek, esetleg valamelyikkel te is tudsz azonosulni, vagy neked is tudsz segíteni az utad során, hogy te is közelebb juss ahhoz, amit el szeretnél érni.
Az első a hosszú pihenőknek a fontossága. Aki esetleg nem ismer, az nem tudhatja, hogy én szinte tényleg éjt nappallá téve szoktam dolgozni. Hozzáteszem, az elmúlt pár években most már igyekeztem, hogy hétvégén ez ne legyen, hiszen most már van családom, két gyerekem, tehát rájuk is igyekszem minél több időt szánni. Sajnos hétköznap elég gyakran előfordul, hogy este 8-9-kor érek haza, tehát akkor már alszanak, és nincs időm rájuk, ezért a hétvégét igyekszem velük tölteni. Pontosan ezért nagyon kevés hosszú pihenőt vettem ki az évek során.
Nem tudom, hogy jött a gondolat – egyébként ez nem is olyan régen, talán tél elején -, valamiért végig gondoltam azt, hogy mik voltak az elmúlt években azok az igazán nagy mérföldkövek, azok a pontok, amikor valami olyan döntést hoztam, ami mondjuk 180 fokot fordított az életemen és jelentősen megváltoztatta. Amikor ezen elkezdtem gondolkodni, akkor pont azt ismertem fel, hogy két ilyen volt az elmúlt három évben. Az egyik az 2020-ban a Covid alatt, amikor váratlanul nagyon rosszul lettem, be is kerültem a kórházba, kiderült, hogy vakbélműtétet kell rajtam végrehajtani. Ez pont márciusban volt, gyakorlatilag miközben a kórházban lábadoztam, akkor robbant be a COVID itt Magyarországon. Hazaengedtek egy néhány nap után, és gyakorlatilag két hónapig otthon kellett lennem. Akkor még egy ötven négyzetméteres lakásban laktunk. Én a feleségem és az első gyermekünk, Lora, aki még akkor 1 éves volt. Elég rosszul viseltem, hogy folyamatosan otthon kell lenni. Már a végére majdnem azt mondom, hogy szinte ilyen depresszív állapotba kerültem, mert annyira nem vagyok hozzászokva, hogy egész nap nekem a négy fal között kell lennem, és azért valljuk be, ötven négyzetméter három embernek úgy, hogy az egy nappali egy hálós lakás volt, nem túl nagy, de arra mindenképpen jó volt az a két hónap, hogy sok időm volt gondolkodni.
Azáltal, hogy erre rá voltam kényszerítve, sok olyan dolgon is elmélkedtem, amire egyébként nem volt időm, meg állandóan rohanásban voltam, tehát értelemszerűen, amikor az ember benne van egy körforgásban és mindig későn ér haza, akkor este 10-11-kor már nem akarja megváltani a világot, és nem azon fog gondolkodni, hogy hogyan tudna még nagyobbat lépni előre az életében. Ebben a két hónapban fogalmazódott meg bennem az, hogy az az iroda, ahol akkor dolgoztam, az már számomra nem elég kielégítő. Úgy éreztem, hogy nem olyan környezetben vagyok, ami segítené az én további fejlődésemet. Úgy éreztem, talán már ez az egész engem vissza is fog azáltal, hogy nem tudtam olyan ember lenni, amilyen szerettem volna, hiszen tényleg abból állt az ottani működésem, hogy lehajtott fejjel mentem be az irodába, mert olyan emberek dolgoztak ott, akivel nem akartam olyan mély viszonyt kialakítani, ami biztos furcsa, hogy valakivel egy irodában dolgozol és mégsem akarsz vele szorosabb kapcsolatot. De abban az időszakban én így tudtam hatékony lenni, viszont ez abban nyilvánult meg, hogy nagyon sokan engem egy bunkó, zárkózott személyiségnek gondoltak, annak ellenére, hogy szakmailag már akkor is elismertek.
Úgy éreztem, hogy ez már nem én vagyok, én ezen változtatni szeretnék. Nem azt mondom, hogy megjátszottam magam, hanem inkább ez egy felvett szerep volt, ami értelemszerűen egy csomó energiát elszívott tőlem, hogy erre is koncentrálnom kellett, hogy majd megyek oda be. Akkor döntöttem el, végül is gondoltam végig, hogy milyen lehetőségek vannak előttem, és akkor született meg ennek az irodának a megnyitása, annak a gondolata, ahol most itt ülünk.
Azóta már megszületett a brand is, a TDG.
Gyakorlatilag abban a két hónapban kitaláltam egy teljesen új, tényleg rendhagyó ingatlanközvetítői formátumot, egy irodai működést, amit utána prezentáltam a területvezetőmnek, és végül is nagyon tetszett neki, hogy lehetőséget biztosított számomra, hogy ezt megvalósítsam. Szóval ez a nagyon nagy pihenő és az, hogy volt időm gondolkodni, hoztam egy nagyon nagy döntést, hiszen gyakorlatilag ez olyan szintű döntés, mint mondjuk egy munkahelyváltás, bár persze mindig van egy ilyen felzárkózó időszak, szóval nem azt mondom, hogy miután ez a döntés megszületett és megléptem, egyébként augusztusban jöttem el abból az irodából, és ott az első pár hónap azért elég kemény volt, gyakorlatilag egyedül voltam, nem volt semmilyen apparátus körülöttem.
Egyébként ettől tartottak is, hogy majd talán túlságosan begubózom. Viszont az utána lévő évem az egy rekordév lett. Tényleg úgy éreztem, mintha a láncaimat elszakítottam volna, és egy hatalmas nagy új tér nyílt meg előttem, amibe be tudtam menni és egy hatalmasat tudtam ugrani, hogy ezt mondjuk számokban kifejezzem. Az előtte lévő évemhez képest a teljesítményem olyan 30-35-40 százalékkal növekedett meg, ami egy hatalmas nagy ugrás volt, hiszen már előtte lévő évben is én voltam az ország legjobb értékesítője.
A másik ilyen periódus az pedig pont idén volt, amikor egy hónapra, pontosabban három hétre elutaztam a feleségemmel egy hét Dubaiban, két hét pedig Ausztráliában. Ez a három hét szintén egy nagyon nagy szünet volt a számomra, amikor megint csak volt időm és lehetőségem gondolkodni, és megint hoztam olyan döntéseket, hogy mit szeretnék az üzletemben és az életemben megváltoztatni annak érdekében, hogy még előrébb lépjünk. Ezek a döntések oda vezettek, hogy az idei évben már biztos, hogy az irodám a legjobb lett az országban, úgy, hogy közel 200 iroda van az Otthon Centrum hálózatában.
Tavaly sem értünk el egyébként rossz eredményt, azt hozzáteszem, de ez egy hatalmas nagy ugrás, hiszen gyakorlatilag az idei évben négy értékesítő – akiben én is benne vagyok – ért el olyan eredményt, mint más irodákban 10-12, sőt sok esetben 20-3-4-5-ször olyan teljesítményt nyújtottunk, mint mások, ami jól mutatja, hogy micsoda hatékonysággal működünk, erről még sokat lehetne beszélni, de a lényeg az, hogy az, hogy az ember hagy magának akár hosszabb pihenőket, ez jelentősen előre tudja vinni, hiszen akkor kicsit ki tud zoomolni az életéből, messzebbről tud ránézni, és sokkal jobb döntéseket tud meghozni. Éppen ezért azt a döntést hoztam meg, hogy kétévente egyszer mindenképp el fogok menni egy hosszabb pihenőre, méghozzá egy hónapra azért, hogy legyen lehetőségem hasonló szituációkba kerülni, amikor akár két-három lépcsőt is előre tudok lépni az életemben.
A második ilyen nagy felismerése számomra az volt, hogy soha nem szabad feladni. Tudom, ez így elcsépeltnek tűnik, meg rengeteg ilyen motivációs szövegben előjön hasonló, de abszolút tényleg teljesen igaz. Az idei év nem volt fenékig tejfel a számomra, és természetesen, mint mindenkinek, nekem is voltak elég nagy hullámhegyek és hullámvölgyek. Tényleg fantasztikusan indítottam az évet, olyan negyedévet produkáltam, mint még soha életemben, tényleg elképesztő eredményeim voltak. Majd utána jött egy olyan féléves szakasz, amikor elképesztően alulteljesítettem, és nem azért, merthogy nem volt belerakva a kellő mennyiségű és minőségi munka, hanem egyszerűen nem feltétlenül úgy alakultak a dolgok. Persze a piac sem volt feltétlenül annyira erős.
Nekem többféle szerepben is kell lennem, hiszen ugye értékesítő is vagyok, vezető is vagyok, meg családapa is, meg befektető is, tehát kell, hogy mindenhol helytálljak. De azért nagyon fontos ez, hogy ezt soha nem szabad feladni, mert volt több olyan pont is az idei évben, konkrétan nagyjából az év felénél, illetve az évnek úgy a háromnegyedénél, amikor tényleg hazamentem és úgy éreztem, hogy újra kell terveznem az idei évemet, mert lehetetlen, hogy elérjem azt, amit év elején kitűztem, ami abszolút reálisnak tűnt év elején, meg az első negyedév után, de gyakorlatilag annyira visszaesett a teljesítményem, és olyan távol kerültem a célomtól, hogy ezt konkrétan szemléltessem, kilenc hónap után augusztus végén tartottam ott, ami az éves célomnak a fele volt. Tehát gyakorlatilag volt szeptember, október, november, december, tehát 4 hónapom arra, hogy megduplázzam azt, amit előtte elértem, ami azt gondolom, hogy azért – hogy is mondjam – elég nehezen elérhetőnek tűnik, pláne az előzményeket ismerve, hogy egy rossz periódusban voltam, de mégis egy belső hang azt mondatta velem, hogy Dávid, ne add fel, hogy igenis van remény és van esély. Ilyenkor mindig végiggondoltam azt, hogy milyen ingatlanok vannak a portfóliómban, azok milyen értékűek, mennyire reális az árazásuk, tudtam, hogy milyen százalékkal van bekötve, tehát milyen jutalék jöhet abból, hogyha sikerül eladnom. És a végén mindig arra a következtetésre jutottam, hogy a portfóliómban ott van az a szám, az az összeg, ami ki tudja hozni azt az eredményt, amit én év végén el szeretnék érni. Az, hogy amikor jött ez a mélypont bennem, hogy fel kéne adnom és azt kéne mondanom magamnak, hogy Dávid, ez nem lehetséges, vegyél vissza, és ez valószínűleg a teljesítményemre is rosszul hatott volna. Pont az ellenkezője történt, hogy megerősítettem magam abban, hogy igenis lehetséges elérni azt, amit szeretnék, igenis ott van, tehát kitartónak kell lennem, tovább kell csinálnom, jó az irány és meglesz. Bármilyen hihetetlen, szeptemberben jött egy pont, amikor tényleg mintha egy csettintésre megfordult volna minden, elkezdtek jönni az üzletek, egyik a másik után, mint amikor van előtted egy fal, amit folyamatosan ütsz, de egyszerűen az a fal nem akar leomlani, majd utána csak nekitámaszkodsz és ledől, szinte olyan, mintha magától. Ez történt, hogy átszakítottam ezt a falat, és onnantól elkezdett szinte minden is összejönni, és gyakorlatilag néhány hónap alatt annak a teljesítménynek, amit mondjuk az előtte fél évben elértem, annak a sokszorosát sikerült megcsinálnom, és ez azt eredményezte, hogy sikerült év végéig megvalósítanom azt a célt, amit év elején szerettem volna. Soha nem szabad feladni, de ez nem azt jelenti, mint a motivációs beszélgetésben, hogy elkezd bemesélni magamnak, hanem szerintem itt a kulcs az az, hogy racionális indokokat kerestem magamban arra, és megerősítettem magam, hogy igenis lehetséges, és hogy miért lehetséges, hiszen ott van a portfóliómban, ki volt számolva, tehát ezért csináltam tovább azt, ami ahhoz kell, hogy ez meg is tudjon valósulni. A harmadik nagyon nagy felismerés a tavalyi évben az a fókuszált munkának a jelentősége volt. Mivel nagyon aktív social média tevékenységet folytatok, meg hát azért elég sok most már az ajánlás is, meg hát nagyon jók az eredmények. Ezt egyedül már nyugodtan kimondhatom, hogy nem bírom, ezért is kezdtem el csapatot építeni, hogy azt a magas színvonalú szolgáltatást, amit én szeretnék nyújtani, azt csak úgy lehet, hogyha az ember most már közösségben, csapatban gondolkodik. De egyszerűen, hogy mondjam, az embernek az egóját az igenis nagyon-nagyon simogatja, amikor megkeresik és vele szeretnének dolgozni, és ezekben a szituációkban nagyon-nagyon nehéz nemet mondani. Hiába, nekem vannak bizonyos elveim azzal kapcsolatban, hogy én hogyan kívánok dolgozni, melyik területen, milyen ingatlanértékkel, milyen típusú emberrel, milyen százalékkal, milyen megbízástípussal stb., stb. Tehát vannak bizonyos elvek, mégis amikor jönnek, jönnek a lehetőségek, és ráadásul egy jó periódusban is van, amikor tényleg össze is jönnek a dolgok, akkor azt gondolod magadról, hogy mindenre képes vagy. Nincs olyan akadály, nincs olyan kihívás, amit ne tudnál legyőzni. Viszont aki belemegy ezekbe, az azt fogja eredményezni, hogy szétaprózódik, és aztán szépen lassan az a kályha, amit felfűtöttél, ami nem tízezer fokon ég, az elkezd szépen kihűlni, hiszen nem raksz folyamatosan a tűzre, elkezdesz mással foglalkozni, ez elvonja az energiádat, az idődet, és ezáltal az eredmények elkezdenek romlani.
Szóval az fókuszált munka, az nálam azt jelenti, mint felismerés, hogy az első és a negyedik negyedévben nagyon-nagyon tudtam azt, hogy mit akarok pontosan és azt hogyan akarom. Tudtam nemet mondani. Lehetőségekre, emberekre, üzletekre. Tehát az, hogy mire mondasz nemet, azt gondolom, hogy még sokkal fontosabb, mint hogy mire mondasz igent. Azáltal, hogy ebben a két negyedévben ezt meg tudtam tenni, hogy ami az elveimmel szembement, mert mondjuk nem azon a területen volt, vagy a tulajdonos nem lett volna hajlandó azt a jutalékszázalékot megfizetni, ami – azt gondolom – saját magamról, hogy az értékem. Ezekre igenis nemet mondtam, ezáltal hagytam magamnak időt, hogy megkeressem viszont azokat a tulajdonosokat azokon a területeken, ahol ténylegesen foglalkozni akartam, ez eredményezte azt, hogy nagyon kimagasló eredményeket tudtam elérni, és abban a periódusban, amikor kicsit kétségbe voltam esve, nem úgy jöttek az eredmények, és én is úgy voltam vele, hogy jó, hát akkor elvállalom azt is, meg a másikat is, meg a harmadikat is, hogy majd valamelyik majd összejön, akkor az eredményeim is teljesen összeomlottak. Szóval nagyon-nagyon fontos a fókuszáltmunka. Nagyon-nagyon fontos, hogy lézerpontosan tudd azt, hogy mit akarsz, és hogyan akarod, és hogyha abba az irányba mész, akkor biztosan össze is fog jönni, még akár olyan eredmény is, amin erről az elején azt gondoltad, hogy lehetetlen, és ezt mi sem mutatja jobban, hogy az első vagy a negyedik negyedévben önmagában olyan eredményt értem el, amivel az országos töpörtyűben lennék önmagában, ami egészen elképesztő és felnyitotta a szeme azzal kapcsolatban, hogy igenis lehet még nagyobban gondolkodni.
A következő felismeréssel valószínűleg nem leszek a legnépszerűbb, és nagyon igyekszem ezt úgy kifejezni, hogy ez ne legyen bántó, bár hogyha azok az emberek esetleg magukra ismernek, akire ez vonatkozik, akkor lehet, hogy lesz sértődés, de akkor is nagyon fontosnak tartom, ez pedig az elengedés. Nagyon sokat lehet olvasni arról, hogy mennyire fontos az, hogy milyen emberekkel veszed körbe magad, és ez abszolút igaz is, hiszen az idei év száz százalékosan megmutatta, hogy tényleg mindennél fontosabb. Az idei évnek a legnagyobb kihívásait pont az okozta, pont azok az emberek, akiket ha nem is könnyen, de elengedtem. Én igyekszem nagyon megszűrni azt, hogy kit teszek be a csapatomba. Egyébként év elején még nem volt annyira erős a szűrő, mint amennyire év végére, én is folyamatosan tanulok a hibáimból. Egyszerűen az ember olyan, hogy amikor lát egy pozitív személyiséget, akkor nagyon hinni akar benne. És bár amikor megnyitottam ezt az irodát, akkor azt mondtam, hogy én nem fogok ide bárkit felvenni, ez egy ŰÁelég alakulat lesz, de azért amikor nehéz volt megtalálni embereket, akkor csak azért örültem, hogy mégis valaki jelentkezik, és akkor úgy voltam vele, hogy jó, hát adok neki egy esélyt, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Hát ebből meglátjuk, hogy mi lesz, általában csalódás lett a vége. Tehát, akiben nagyon érdekes, és talán ez egy külön tanulság, amit felismer, és amit nem írtam fel, hogy nagyon erősen hallgatni kell a megérzéseimre, ugyanis általába, amikor volt valakivel egy interjúm, és azt gondoltam, hogy na, ez lehet nála majd az akadálya a sikernek. A végén mindig kiderült, hogy nem tudta megugrani ezt az akadályt, és végül is ez is lett a sikertelenségének az oka. Az a helyzet, hogy az évet úgy kezdtük el, ha jól emlékszem, hogy hat értékesítővel, és bár egyénileg nagyon-nagyon jó eredményeket értem el, mégis a csapat gyakorlatilag szenvedett. Egy olyan vezető voltam, amire egyértelműen azt mondom, hogy amilyen nem akarok lenni. Tehát az tipikusan, hogy bementem a meetingre, és szinte leordibáltam a fejüket, kiosztottam őket minden egyes alkalommal, már hogyha a meetingre gondoltam, síkideg voltam, mert egyszerűen nem hozták azokat a számokat, azokat az eredményeket. Nem értettem, hogy nekem nagyon jól megy, ők meg mégis miért nem csinálják, és ez annyira sok stresszt, fejfájást és olyan sok energiát elszívott tőlem, hogy az mindenre rányomta a bélyegét, gyakorlatilag a boldogságomra, mindenre. És ugye eljött egy bizonyos pont, amikor én ezt megelégeltem, és mondjuk azt, hogy ultimátumot adtam ezeknek az embereknek, akik úgy éreztem, hogy ennek így nincs értelme. Végül is mondjuk azt, hogy közös megegyezéssel egyébként utána el is váltak útjaink, és láss csodát, amint ezektől az emberektől különváltak az útjaink, a csapatnak az eredményei azonnal elkezdtek felfelé ívelni. Valójában nem változott a háttérben semmi. Annyi változott, hogy rólam, mint vezető lekerült egy hatalmas nagy teher, így felszabadultam, sokkal lazábbá váltam és több energiát tudtam fordítani azokra az emberekre, akik meg hallgattak rám, akik tényleg úgy csinálták, ahogy megbeszéltük, ahogy kértem, és hirtelen minden elkezdett összeállni és működni. Nagyon érdekes, hogy az a pont, amikor elengedtem azokat az embereket, akik nem voltak ide valók, mert nem tudták azt képviselni, amit én szeretnék, hogy képviseljünk. Mondom azonnal elkezdett minden működni. Szóval éppen ezért a nagy felismerés az, hogy még inkább meg kell szűrni azt, hogy kiket engedek ide be. De ez egyébként érvényes, én azt gondolom, hogy az élet minden területére, hogy kivel barátkozol, kivel töltesz sok időt, mert akarva-akaratlanul hatni fog rád. Mióta meghúzom ezt a határt sokkal élesebben és most már a kiválasztásnál például arra is fókuszálok, hogy olyan személyeket vegyek föl, akik inspiratívan hatnak rám és ezáltal szerintem a többiekre is, és ennek köszönhetően egymást elkezdjük fölfele húzni. Ez abban nyilvánul meg, hogy tényleg fantasztikus eredmények tudnak jönni, és hogy mi ez például december hónapban, akkor már négy értékesítő volt, és mind a négy nagyon kiemelkedő eredményt ért el. Annál nagyobb öröm, amikor a csapatodban mindenkinek van eladása, mindenki jól keres, mindenki boldog, örül egymásnak, örülünk egymás sikerének, és tényleg őszintén tudunk örülni. Ez egy olyan pozitív spirálba viszi bele az embert, ami azt gondolom, hogy egy nagyon nagy eredményben tud manifesztálódni. Szóval ez mindenképp egy hatalmas nagy tanulság, éppen ezért a kiválasztási folyamatot is nagyon átalakítottuk, nagyon-nagyon szűrünk, nagyon-nagyon figyelünk abba, hogy ne csak jó képességű emberek jöjjenek ide, hanem emberileg is nagyon tudjunk velük azonosulni. Úgyhogy ez az a vonal, amit tovább szeretnék vinni. Az ötödik ilyen nagy felismerésem az a részletekre való odafigyelés. Nagyon sokat hallottam podcastekben, mert ugye sok külföldi ingatlanos követek, a legjobb amerikai ingatlanosokat, a legjobb ausztrál ingatlanosok, és sokat beszélnek erről, hogy mennyire fontos minden egyes apró részletre odafigyelni, és hogy a siker az nem egy dologban mérhető, hogy most akkor mennyire jó a marketing, vagy mennyire jól kommunikálsz, vagy mennyire jól tárgyalsz, hanem minden pontosan a helyén van. Amikor kint voltam Ausztráliában, akkor ezt élőben is láttam, tapasztaltam, átéreztem, hogy ez a mentalitás konkrétan a munkájukban hogyan nyilvánul meg. Emlékszem, hogy amikor repültünk hazafelé Ausztráliából, ami egy ilyen hosszú, majdnem egy egynapos út. Én azt nem alvással, nem olvasással töltöttem, hanem gondolkodással és nagyon sok jegyzeteléssel. Pont a héten volt a csapattal az idei első meetingünk, és visszanéztem az áprilisi jegyzeteimet, hogy vajon az akkori ötleteimből mennyi minden valósult meg, és teljesen meglepő módon több mint a 90%-át implementáltuk a munkánkban. Az idei évnek, tehát 2024-nek a következő lépései is már megvannak. Van egy 34 pontos ötletlistám, hogy a szolgáltatásunknak a színvonalát, minőségét hogyan tudnánk még magasabbra tenni. Az én célom egyértelműen az, hogy egy nyugat-európai minőségű ingatlanközvetítési szolgáltatást nyújtsunk mi. Mindig van még hova fejlődni. Tehát azt gondolom, hogy nekünk is van még mire figyelnünk. De abszolút ezt a mentalitást igyekszem az egész csapatban meghonosítani. Például az idei évnek az egyik nagy újítása az az ingatlanok előkészítésére irányul. Nagyon hiszek benne, hogy amikor megérkezik valaki valahova, hogy ott milyen benyomások, milyen hangulat, mi éri, az jelentősen meg fogja határozni azt a döntést, hogy azt az ingatlant megveszi-e vagy nem. Minél inkább igyekszünk belemenni abba, hogy olyan dolgokra is figyeljünk, amire Magyarországon senki más. Én azt gondolom, hogy az, hogy milyen eredményeket érünk el, az abszolút ebben keresendő, hogy az egész csapat nálam olyan, hogy igyekszik erre odafigyelni, és ez megnyilvánul, én azt gondolom, hogy nagyon sok mindenben. Már egyébként az elmúlt években is ebben sok energiát raktam, hogy a mi képeink jobbak legyenek, jobb minőségűek, feltűnőbbek, jobban vonzza a szemet, és mi folyamatosan figyelünk erre. A mi szakmánkban, de szerintem sok másik szakmában is, hogyha odafigyel valaki a részletekbe, persze nem kényszeresen, szóval itt nem arról van szó, hogy legyen valaki maximalista, valamilyen szinten kell, de szerintem a maximalizmus az már egyfajta betegség, mert az azt jelenti, hogy semmi sem elég jó, tehát kell, hogy valami elég jó legyen, és kell, hogy ez egy magas színvonalú valami legyen, de nem kell, hogy tökéletes legyen. Mert amikor valaki tökéletest akar csinálni mindenből, az valójában túl sok energiát rak bele, ami igazából már nem térül meg. Tehát van igazából egy megtérülési pont. Mi azt akarjuk, hogy eddig mindenképpen elmenni, van még hova fejlődni, és nagyon bízom benne, hogy sikerül másokat is inspirálnunk, és ahogy tapasztalom magam körül, ez sikerül is, ugyanis a decemberi díjátadó gálán elég sok visszajelzést kaptam a vezetőktől, hogy mennyire inspirálta őket az én tevékenységem, meg az irodának az eredménye, és már hallom a hangokat, hogy miket próbálnak meg átvenni tőlünk, ami abszolút üdvözítő, hiszen az egyik célom az pont az, hogy hatni akarok a szakmára, szóval nyugodtan lehet engem másolni, hiszen úgyis lesznek nekem új ötleteim, tehát igazából addig, ameddig én futok előre és a többiek csak utánam futnak, addig azt gondolom, hogy nincs miért aggódni, úgyhogy remélem, hogy minél többen szállnak fel erre a vonatra, és a részletekről való odafigyelés az szerintem egy kulcstényező az ingatlanpiacon, úgyhogy erre továbbra is nagyon nagy figyelmet szeretnék szentelni. A következő felismerésem az azért nagyon érdekes, mert ehhez mélyre kellett magamban ásni, és be kellett vallanom azt, hogy sajnos nem vagyok mindenben jó. És az a kérdés, hogy kell-e, hogy valaki mindenben jó legyen. Mert szerintem nem. Megvizsgáltam azt, hogy mik az én erősségeim, miben vagyok nagyon jó, és mi az, amiben nem. És amiben nagyon jó vagyok, az, hogy szakmailag rendkívül felkészült vagyok, elképesztően szenvedélyesen szeretem ezt a szakmát, bármit, amit csinálok, abban a legjobb akarok lenni, és ez szerintem minden egyes apró rezdülésemből érezhető, átmegy, és szerintem az eredményeim is nagyon nagyrészt ennek köszönhetők. Viszont nagyon nagy hiányosságom, hogy nem vagyok egy annyira nagyon empatikus ember. Az érzelmi oldalam, ezen bőven van mit dolgozni. Mondhatjuk azt, hogy tipikus ilyen business ember vagyok, viszont mivel most már vezetői pozícióban is vagyok, ezért elengedhetetlen, hogy az ember ne foglalkozzon az embereinek a lelkivilágával is valamilyen szinten. Úgyhogy itt két lehetőség van, vagyis mondjuk az, hogy három, az egyik az, hogy egyáltalán nem foglalkozik ezzel az egésszel, merthogy ő nem tudom egoista, és azt gondolja, hogy jó lesz az úgy, vagy a másik az, hogy elkezdi fejleszteni a gyengeségeit annak érdekében, hogy jobb legyen. Bár egyébként egy nagyon okos embertől, most nem tudnám megmondani, hogy ki volt az -, de azt mondta, hogy nem a gyengeségeidet kell fejleszteni, hanem az erősségeidet kell még tovább erősíteni, és a gyengeségeidre pedig találj meg egy olyan embert, aki egy sokkal magasabb szinten van. Én ezt az utóbbit választottam, és külföldi mintára úgy döntöttem, hogy fogadok a csapat számára egy coachot, aki abban fog segíteni nekünk, hogy tréningel bennünket, segít abban, hogy azt az irodakultúrát, amit én szeretnék kialakítani, az tényleg meghonosodjon, és hogy ez egy olyan összetartó közösség legyen, ahol meg lehet egymással osztani bármit, ahol nyitottak a dolgok, önzetlenül segítünk egymásnak, mert úgy éreztem, hogy kell valaki, aki ezzel a részével foglalkozik kifejezetten, és ebben van is tapasztalata. Mikor ez a döntés megszületett bennem, akkor valahogy így a pontok összekapcsolódtak, és eszembe jutott, hogy áprilisban volt egy egész napos képzés, ahol láttam egy embert, aki eszembe jutott, hogy régen ingatlanozott, tudja, hogy mi min megyünk keresztül, és egyébként ő egy coach. Megkerestem a nyár folyamán, júliustól kezdtünk el együtt dolgozni, mintha 180 fokot fordultak volna a dolgok, és ez oda vezetett, hogy az év végére szerintem nagyon-nagyon összeértünk, tényleg egy fantasztikus közösség alakult ki itt nálunk, akik tényleg nagyon összetartók, és tényleg álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan, ilyen messzire jutunk közösen, és ez egyértelműen a coachnak is köszönhető. Szóval a nagy felfedezés vagy felismerés az, hogy igenis merni kell segítséget kérni, és nincs azzal semmi gond, hogyha valaki valamiben gyenge. Viszont az igazi gyengeség az, hogy ha ezt nem ismerjük be és nem kérünk segítséget. Az igazán erős emberek mernek segítséget kérni. Én ezt megtettem, és ezért nagyon-nagyon hálás vagyok. Azt javaslom mindenkinek, hogy lépje ezt meg. A hetedik felismerés a névből, az az, hogy az érzéseknek a kifejezése sokkal fontosabb, mint gondolnád. A tavalyi évet gyakorlatilag nagyon nagyrészt önfejlesztéssel töltöttem. Járok egyébként, nem szereti azt a szót, hogy pszichológus, de nem tudom, én így szoktam őt hívni. Most már kicsit több, mint egy éve járok hozzá. Nem tudom miért, de gyerekkorom óta nagyon-nagyon nehezen tudom kifejezni az érzéseimet. Én egy olyan befele forduló ember vagyok, aki tényleg nagyon nehezen tud megnyílni és közel engedni magához másokat. Amilyen, azt gondolom, több mindenben azért gátol, meg persze vannak bizonyos előnyei is, de én úgy éreztem, hogy ebben szeretnék előrébb lépni. Ez a coach-csal való közös munka, meg az, hogy én ebben tényleg nagyon sok energiát tettem. Én azt érzem, hogy sokkal mélyebb emberi kapcsolatokra tettem szert ebben az elmúlt egy évben, mint mondjuk az előtte lévő tízben, amikor tényleg arról szólt minden, hogy nagyon-nagyon felszínes kapcsolatokat alakítottam ki bárkivel is, mert értelemszerűen, ha te nem engedsz közel magadhoz másokat, akkor mások sem fognak téged közel engedni, legalábbis én erre jöttem rá. Én azt gondolom, hogyha valaki teljes életet szeretne élni, akkor ez igazából elengedhetetlen. Édesapám is ebben nagyon hasonló. Volt előttem egy ilyen minta, hogy nagyon zárkózott ember. Mindig is éreztem, szóval ez nem kétséges a számomra, hogy szeret bennünket, de azért mondani nem mondta, és hát azért szerintem minden gyerek vágyik arra, hogy a szülei azt mondják neki, hogy szeretik. És mivelhogy ő ezt nem tette, én nem akartam olyan lenni, mint ő, mert mivel hogyha ez nekem belül fontos volt, akkor lehet, hogy a gyerekeimnek is az, és én szerettem volna azt, hogy ezt ne csak érezzék, hanem tudják is. Én is ezért indultam ezen az úton, de sok minden másban is. Én azt gondolom, hogy segített a kollégáimmal való kapcsolatom, ahogy én hozzájuk állok, ahogy ők hozzám állnak. Konkrétan az elején például minden nap írnom kellett, hogy aznap milyen érzéseim voltak, hogy tudatosítsam ezeket a dolgokat magamban, hogy utána majd ki tudjam fejezni, tehát tényleg nagyon sok melóm van ebben. De azt gondolom, hogy ez abszolút megéri. És azt a szintű boldogságot, elégedettséget, örömöt, amit az elmúlt egy hónapban vagy kettőben éreztem, szerintem lehet, hogy talán egész életemben sem, vagy csak nagyon rövid olyan szakaszok voltak, amikor megközelítettem ezt a szintet. Éppen ezért szeretnék is ezen az úton még tovább menni, még mélyebbre ásni, és csak azt tudom mondani, hogy ez abszolút érdemes. Ez egy hosszú folyamat, sokszor fájdalmas folyamat, eleve nehéz magunkkal őszintének lenni, de azt gondolom, hogy megéri. Ezek lettek volna a nagy felismeréseim 2023-ban. Ezt a hét témát szedtem össze, amik nekem nagyon sokat segítettek, és azt gondolom, hogy nagyon nagy lépéseket tudtam ezáltal előre tenni a családi életemben, az üzletemben, vagy magában az értékesítésben. Remélem, hogy ezzel tudok másoknak is segíteni. Azért is osztottam meg történeteket is, hogy azzal jobban lehet így kapcsolódni. Remélem, hogy tetszett, ez most egy más formátum, ez egy újítás. Nem mondom azt, hogy ebben mennyire rutinos vagyok, mert nem, de igyekezni fogok, és a terv az, hogy a jövőben több hasonló jellegű formátummal jelentkezzünk, ahol egy kicsit talán egy másik oldalamat megmutatom, kicsit nagyobb betekintést engedek abba, hogy miről hogyan gondolkodom, vélekedem, és bízom benne, hogy ez másoknak is segíteni fog abban, hogy el tudják érni azokat a célokat, amiket szeretnének. Szóval, hogyha szeretnél a jövőben hasonló tartalmakat, vagy pedig szívesen néznél fantasztikusabbnál fantasztikusabb ingatlanbemutatókat, akkor mindenképpen kövesd be és kövesd a csatornáim, mert rendszeresen fogunk jönni jobbnál jobb tartalmakkal.
