Szeptember 1-jén volt 6 éve, hogy ingatlanértékesítéssel kezdtem foglalkozni. Ezzel egyidőben sikerült elérnem egy akkor még elképzelhetetlennek tartott mérföldkövet. Sokan máig csodálkoznak, miért vagyok ebben a szakmában, mi késztetett arra, hogy belevágjak. Most megtudhatod miért nem követtem kortársaimat, és döntöttem úgy, hogy a saját utamat fogom járni.
Hat évvel ezelőtt válaszút elé került az életem: frissen végeztem a Corvinus Egyetem mesterképzésén és el kellett döntenem, mihez kezdek magammal. A szüleim nyilvánvalóvá tették, hogy tanulmányaim megszűnésével a saját lábamra kell állnom, a továbbiakban nem fognak anyagilag támogatni. Így utólag ez volt a legjobb, ami velem történhetett.
Szakdolgozatomat nagy értékű ingatlanok témában terveztem megírni a nyár folyamán. A konzulensem segítségével jutottam el az Otthon Centrum egyik vezetőjéhez azzal a céllal, hogy interjút készítek Vele az ingatlanok kapcsán. Szimpatikus lettem Neki, ezért felajánlotta a lehetőséget, hogy kipróbálhatom magam, ha van hozzá kedvem. Egy hónapon keresztül vívódtam, amíg meghoztam a döntést. Mindenki próbált lebeszélni, akit beavattam. Bizonytalan jövedelemforrás, rossz híre van a szakmának, úgy sem
fog menni, egyetemi diplomával keressek magamnak normális munkahelyet – ezeket az ellenérveket kaptam.
Nekem teljesen más meglátásom volt ezzel kapcsolatban és nem értettem, hogy ezt mások miért nem látják. Bár rossz a szakma megítélése, de ha meg tudom magam különböztetni, ha valóban szakemberré tudok válni, akkor viszonylag könnyen ki fogok tudni tűnni a tömegből, amit az emberek értékelni fognak, hiszen értéket teremtek számukra. Nincs biztos jövedelem? Fiatal vagyok, nincsenek nagy igényeim, meghúzom magam.
Ez is történt. Kibéreltem egy 8. kerületi panellakás szobáját egy vadidegennel. Mondanom sem kell, hatalmas motivációt jelentett, hogy abból a helyzetből kikerüljek – nem így képzeltem el az életem. Gyakorlatilag aludni jártam csak oda, reggeltől estig dolgoztam, az ágyamban feküdve esténként pedig azon elmélkedtem, mit fogok tenni a következő nap azért, hogy jobb legyek, fejlődjek, milyen emberré kell válnom azért, hogy sikeressé váljak és egyszer majd Én állhassak a színpad tetején, ahová csak a legjobbakat hívják ki.
Azzal kapcsolatban pedig, mire vagyok képes és mire nem, úgy voltam, hogy saját magamban kell hinnem, mások ezt nem fogják megtenni helyettem. Mivel korábban több olyan dolgot is elértem, ami előtte lehetetlennek, elképzelhetetlennek tűnt (pl.: bejutni a Corvinusra – nem voltam túl szogalmas, vagy kiemelkedő tanuló), úgy voltam vele, ha mégsem jön be, akkor fiatal vagyok még, találni fogok valami mást.
Három tényező volt, ami végül átbillentett és amiért belevágtam az egészbe:
Nem fogok hazudni, az első a pénz volt. Azt gondoltam, itt többet fogok tudni keresni, mintha elmennék egy multihoz dolgozni havi 200.000 Ft-ért (akkor ez volt a reális elvárás kezdő munkavállalóként). Ráadásul tehetem ezt sokkal több szabadság és önállóság mellett. Nem mintha egy multinak dolgozni rossz lenne, félre ne érts, nagyon jó karriert lehet építeni így is, de én másra vágytam. A családomban és abban a környezetben, amiben felnőttem rengeteg a vállalkozó, szerettem volna valamit létrehozni, a magam ura lenni.
A második nagy motiváló erő számomra a tanulási lehetőség volt. Tudtam, hogy ingatlan értékesítőként emberekkel kell majd foglalkoznom, amihez meg kell tanulnom jól kommunikálni, értékesíteni. A mai világban az értékesítés a legfontosabb dolog – ha valaki ehhez ért, akkor tényleg bármit képes elérni! Ha belegondolsz Te is értékesítő vagy, minden ember az. Eladjuk magunkat, a gondolatainkat és rengeteg mást. Napi szinten foglalkozunk ezzel, csak nem tudatosan. Például, amikor arról döntesz a bárataiddal, hogy hova menjetek aznap este szórakozni vagy arról, hogy a barátnőddel mit nézzetek este a moziban.
Végül, de nem utolsó sorban azt gondoltam, hogy olyan kapcsolatokat fogok tudni építeni, melyek rengeteg új ajtót nyithatnak meg számomra. Olyan emberekkel találkozhatok, akik nálam sokkal magasabb szinten vannak és másképp esélyem sem lenne megismerni őket, a gondolkozásmódjukat, bepillantást nyerni az életükbe – amire legbelül én is vágytam.
Voltam olyan szerencsés (tudásom még nem volt), hogy az első hónapban eladtam egy ingatlant! Akkor még erősen a válságban voltunk, az átlagos értékesítési idő 8-9 hónap volt. Ez nagyon sokat jelentett a számomra! Ha nincsenek a kezdeti sikerek és pozitív visszajelzések, élmények, akkor most biztosan nem tartanék ott, ahol. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Emlékszem, amikor az első hideghívásból történő kijutásom volt – úgy ugráltam az iroda közepén, mint egy 5 éves gyerek. Konkrétan mindenki hülyének nézett, de engem ez egy cseppet sem érdekelt. Ilyen volt az első megbízás is, amit megkötöttem vagy amikor először sikerült egyedül exkluzív megbízást szereznem. Éreztem a felelősséget, hiszen valaki teljesen rám bízta az ingatlana értékesítését és ezzel szinte az életét. Engem ez egyáltalán nem nyomasztott, sőt motivált, bizonyítani akartam. Bizonyítani magamnak, a környezetemnek, a szüleimnek, megmutatni, hogy igen is képes vagyok rá!
z utam során rengeteg elutasítás és kudarc ért, melyet idővel megtanultam feldolgozni és kezelni. A hullámvölgyek egyre kisebbek lettek, egyre stabilabbá, kiszámíthatóbbá vált a teljesítményem. Sokat segített, hogy kerestem magamnak példaképeket, akiktől tanulhattam, elleshettem trükköket, módszereket. Ez rendkívül fontos, hiszen jelentősen megrövidítheti a sikerhez vezető utat, hiszen Ők már elérték azt, amit Te most szeretnél. Meglepődnél, hogy ezek az emberek mennyire nyitottak és segítőkészek. Őket is segítette valaki a pályájuk elején, ezért a legtöbben maguk is segíteni akarnak másokat. A kulcs, hogy merd megszólítani őket. Csak akkor fogod megkapni amire vágysz, ha teszel érte és mersz kérni.
Az elmúlt hat év gyökeresen megváltoztatta az életemet. Teljesen más ember vagyok, mint aki akkor voltam. Rengeteg mindent köszönhetek az Otthon Centrumnak és a benne dolgozóknak. Amikor elindultam ezen az úton nem gondoltam volna, hogy 6 év után ilyen eredményeim lesznek, minden képzeletem felülmúlta, amit elértem. Egy dolog viszont nem változott: ugyanaz az alázatos, megbízható, céltudatos ember vagyok, mint aki voltam. Még mindig ég bennem a bizonyítási vágy. Minden megbízásomra úgy tekintek, mintha a saját ingatlanom lenne. Felelősséggel tartozom azokért, akik belém fektetik bizalmukat, ezért még most is folyamatosan fejlesztem magam, hogy még jobb legyek és még jobban tudjam kiszolgálni ügyfeleimet. Gyorsan fejlődő világunkban ezt egyébként is elengedhetetlennek tartom.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akivel volt szerencsém az elmúlt 6 évben együtt dolgozni – kollégáknak és ügyfeleknek egyaránt. Fantasztikus érzés, hogy ennyi ember életére lehettem pozitív hatással, és Ti is rendkívül sokat adtatok nekem. A szemem előtt mindig nagyapám rám hagyott gondolatai lebegnek: ” Mindegy mivel foglalkozol, abban légy a legjobb!” Én akarok lenni Magyarország legjobb ingatlanértékesítője! Szeretném növelni a szakma elfogadottságát és megítélését, mert számos fantasztikus ember dolgozik itt, akik nem kapják meg a kellő megbecsülést. A jövőben ezen fogok dolgozni.
